"Fergeteges lesz és családi is, ezt mondogatták be jó sokat,
Vettem hát egy sós, meg egy mexikós és egy kétliteres lájtosat.
Azt mondták, garantálja majd a népszerű szép,
aki már sokszor volt látható,
Meg egy megnyerő, aki vicces is. Ki ne hagyjam, mert kacagtató!"
A 2000-es években újabb aranykoromat éltem. Ez pedig még csak nem is a remake-láznak volt köszönhető, amely során a Meseautó, az Egy szoknya, egy nadrág, az Egy bolond százat csinál és a Rokonok új köntösében ismét a mozikba kerültem. A különböző történelmi korokat, eseményeket feldolgozó Magyar vándor, Sacra Corona, A Hídember, A mohácsi vész, A temetetlen halott, a Le a fejjel!, a Hamvadó cigarettavég, vagy a Sorstalanság sem tett engem nagy közönségkedvencé, bár azért az '56-os forradalom 50. évfordulójára készült Szabadság, szerelemmel sokakat vonzottam a filmvászon elé. Nem ez volt az egyetlen persze, amiben megemlékeztem az akkori eseményekről, hisz az 56 csepp vérben is erről szóltam, de a Világszám!-ban is 1956. október 23-án játszódtam. Rendezőim egyébként szívesen nyúltak vissza a múltba, megihlette például őket Fenyő Miklós története, amelyről a Made In Hungáriában meséltem, vagy a régi május elsejék, amit a Csocsó, avagy éljen május 1-jében idéztem fel.
A hatvanas évekhez hasonlóan ekkor is sokat foglalkoztam a fiatalok életével, érzéseivel. Ők a főszereplői a Moszkva tér, az Apám beájulna, a Szezon, a Papírrepülők, az I Love Budapest és az Egyetleneim című alkotásoknak is. Ezekben nemcsak a gondtalan kamaszévek boldog pillanatairól beszéltem, hanem érzékeltettem egy nemzedék közérzetét, drámai felhangott adva ezzel a történetüknek. Ez a műfaj amúgy is a kedvenceim közé tartozik, jobban mondva a rendezőim szeretik csak igazán, viszont nem mindig tálalják fogyasztható formában. Gárdos Péter Porcelánbabájában például hiába festettem döbbenetes képet a múltról, majdhogynem a kutyát sem érdekelte. Fliegauf Benedek viszont a Rengeteg és a Dealer által is sok nézőt hozott nekem, ami igaz volt Hajdu Szabolcs Fehér tenyérjére is, vagy Bacsó Péter Majdnem szűzére. A múltba révedő, a múlt sérelmeit, érzelmeket felhánytorgató Egy hét Pesten és Budán, a Dallas Pashamende, a Lora és az Eszter hagyatéka szintén érdekessé tett drámaként. A Lovasi András főszereplésével készült Sztornóként is élvezett a közönség, az Ópium - Egy elmebeteg nő naplójaként viszont már megdöbbentettem őket.
Ugyanez volt a reakciójuk a 2000-es évek krimijeire, thrillerjeire. A két műfajt keverve nagy siker lettem A nyomozó, a Hukkle és a Kontroll által, különösen Anta Nimród alkotásával kavartam meg az állóvízet. Bár itthon és külföldön is népszerű lettem a polgárpukkasztó Taxidermiával, de mégiscsak vígjátékként csalogattam a legtöbb embert a moziba. A Fej, vagy írás, a Csak szex és más semmi, vagy az Állítsátok meg Terézanyut a hollywoodi romantikus vígjátékok világába vitt el engem, a Tibor vagyok, de hódítani akarok, a Szőke kóla, az S.O.S szerelem, vagy a 9 és 1/2 randi által pedig szintén a könnyed kikapcsolódásra vágyó nézőknek kínáltam szórakozást. A korszak során kultfilmé is a vígjáték, szatíra és ezek keverékét ötvöző művek révén váltam. Herendi Gábor Valami Amerikájaként ráadásul két rész is készült belőlem, Rudolf Péter és Kapitány Iván számos szállóigét tartamazó Üvegtigriséből pedig mindjárt három. Ritkán fordult velem elő, hogy mozifilmként folytatásom lett volna, a 2000-es években viszont ez nagy divattá vált. Jancsó Miklós Anyád! A szúnyogok és a Kelj fel komám, ne aludjál című alkotásaiként tulajdonképp a Nekem lámpást adott az Úr a kezembe Pesten főhőseinek újabb viharos kalandjait követtem nyomon. A Szerelem első vérig és a Szerelem második vérig által a nyolcvanas évek nagy kedvence voltam a tinik körében, a trilógia harmadik részeként, Szerelem utolsó vérig címmel 2002-ben készültem el. A nagysikerű Macskafogó főhőse, Safranek 2006-ban jelent meg újra a kockáimon, a Zimmer Feri gondnoka és családja 2010-ben adta ismét fejét vendéglátásra, szellemes kalandjaikat én is megörökítettem. Az S.O.S Szerelem folytatásaként leginkább a szponzorok erőltettek, az S.O.S Love-al 2011-ben szerepeltem a mozikban.
A már említett Macskafogó 2. mellett a Nyócker, az Immigrants - Jóska menni Amerika, az Egon és Dönci, valamint a Kis Vuk által ismét egyre többet gyártottak belőlem rajzfilmet. Utóbbi esetében inkább ne tették volna, hisz azzal épp annyira nem lettem sikeres, mint néhány lagymatag vígjátékként, például Csudafilmként, Rap, revű, Rómeóként, Megy a gőzösként, a szintén a MÁV dolgozók izgalmas életét alapul vevő Hasutasokként, vagy a pék és kocsma törzsvendégeinek agyament ötletét elmesélő Bakkermannként. Akadtak olyan rendezőim, illetve forgatókönyvíróim, akik igazán eredeti ötletekkel áltak elő, ezekből születettem meg a "vérdíjas nyugdíjas Bonnie és Clyde" történetét elmesélő Konyecként, a hetvenes évek végi generáció életképeit bemutató Buhera Mátrixként, vagy az amerikai álmot kergető lakótelepi párocska újvilági boldogulását végigkövető Getnoként. A Pizzásban is az X-generáció múltját, jelenét jövőjét ábrázoltam, de olyan szürrealista, vagy inkább zűrrealista módon, hogy abba belebuktam. Az étteremkritikusok vendéglősökkel folyatott ádáz harcával sem csigáztam fel túlságosan a közönség érdeklődését a De kik azok a Lumnitzer nővérek?-kel, mint ahogy a nagy reklámot kapó Casting mindennel és a Magic Boys-szal sem. Kincskeresést is bevetettem, ami a Dobogó köveknél kevésbé, az Argonál annál inkább bejött. Utóbbival nagy közönségsikert arattam, kultfilmé váltam általa, s mint ilyen, folytatást is kaptam, csak a bemutatásom várat még magára.
A 2000-es évek során egyre többet foglalkoztam az egyént, a társas kapcsolatokat érintő magánéleti problémákkal. A Férfiaktban és a Coming out-ban a homoszexualitást, biszexualitást állítottam a történet középpontjába, a Pánikban a különböző pszichés betegségekre hívtam fel a figyelmet. Az Intim fejlövésben, a Nejem, nőm, csajomban és a Poligamyban is a párkapcsolati problémákat jártam körül, míg a Pál Adriennel és az Isteni műszakkal a foglalkozás és az egyén belső világa közötti őrlődést, a halállal való szembenézést vetítettem a nézők elé. Azért mindig nem voltam ilyen komoly, pedig volt okom szomorúnak lenni, hisz 2008 után gyártásom igencsak visszaesett, és igaz volt ez a színvonalamra is, aminek mélypontját az Álom.net jelentette.
Az új évezredben a régi, jó rendezőismerőseim, Jancsó Miklós, Bacsó Péter, Tímár Péter mellett új húzónevek kerültek előtérbe. Sas Tamással rengetegszer dolgoztam együtt, például a Rosszfiúkat, a Szerelemtől sújtvát és a Szinglik éjszakáját is neki köszönhettem. Kapitány Ivánnal és Rudolf Péterrel szintén sikeres voltam, közösen rendeztek az Üvegtigrisben, szintén az ő nevükhöz kötődöm Keleti PU-ként, valamint Kapitányéhoz Kútfejekként. Goda Krisztinával való együtműködésem is gyümölcsözőnek bizonyult, Kaméleonná is általa váltam. Antal Nimród és Mundruczó Kornél művésziességében mindig bízhattam, utóbbi Fehér Isteneként épp a mozikban szerepelek manapság. Ami a színészeimet illeti, Rudolf Péter nemcsak rendezőként, de "Laliként" is igen népszerűvé vált az Üvegtigris által, valamint a Kalandorokban is ő játszotta a főszerepet. Mucsi Zoltán és Scherer Péter szintén a sűrűn foglalkoztatott színészek közé tartozott, többek között velük kerültem a moziba a Papírkutyákkal, vagy a Tablóval. A legnagyobb figyelmet divatos szóval élve mégis a fiatal celebek kapták, akik többnyire romantikus vígjátékaim, fiatalokról szóló alkotásaim főszereplői voltak. Bodó Viktor, Ónodi Eszter, Szabó Győző, Pindroch Csaba, Hujber Ferenc, Dobó Kata, Csősz Boglárka, Kovács Patrícia, Hámori Gabriella, Schell Judit, Csányi Sándor, Oroszlán Szonja, Gubá Gabi, Fenyő Iván, Szabó Kimmel Tamás és még sokan mások.
A televíziózás a 2000-es években a két országos kereskedelmi adó versengéséről, a kisebb-nagyobb kertévék megjelenéséről, átalakulásáról, vagy megszűnéséről szólt, de semmiképp sem a közszolgálati csatornáról. A Magyar Televízió talán fel sem akarta venni a versenyt a TV2-vel és az RTL Klubbal, bár nem is tudta volna. A nézők a napi sorozatokért rajongtak, a Barátok közt és a Jóban Rosszban manapság is a legnézettebb műsorok között szerepel, és ez a helyzet a valóságshowkkal is. Utóbbi műfaj jött be igazán a kertévéknek, pedig egy ideig rendületlenül próbálkoztak sorozatgyártással is, Tea, Limonádé, Első generáció, Egy rém rendes család Budapesten, Szeress most!, hogy csak párat említsek. Az MTV-n pedig egy ideig ment az Életképek, a Tűzvonalban, majd ők is próbálkoztak napi sorozattal a Marslakók révén, illetve 2014-ben ért véget a Hacktion. Hogy ezeket hányan nézték? A régi sorozatoknál is kevesebben, legalábbis erről tanúskodik a statisztika. Persze az igazsághoz tartozik, hogy volt olyan is, mint az Átok, amelyet jól eldugtak a nézők elől. Akadtak olyanok, amelyekből mozifilm lett, például a Na végre itt a nyár!, a Sobri, a Presszó és a Hajónapló is szerepelt a filmvásznon, utóbbi East Side Stories címen. A tévéfilm továbbra is a közszolgálati privillégiuma volt, amivel azért nem élt olyan sokszor. Az ismertebbek közül az Ötvös Csöpi filmek folytatásaként három részt mutatott be Zsaruvér és Csigavér címmel, az utóbbi időben pedig a Hőskeresők és A berni követ kapott nagyobb figyelmet. És hogy velem zárjuk a történetet, kedvet kaptam ahhoz, hogy egy régi magyar ifjúsági sorozat bőrébe bújak, ami 2012-ben az új Tüskevár által valósult meg...
2014-ben, 113 évesen nekem már szabad a nosztalgiázás, hát nosza, vágjunk bele!
