"Most még csak kóstolgatjuk a szerelem ízét,
Óvatos, gyerekes, félve lopott csók tüzét.
Most még csak itt sétálunk a tavasz elején.
Kicsit szertelen még a szerelem,
Ámde kezdõdik a gyönyörû regény."

hidegnapok.jpg.jpg

A 60-as években a közönséggel igazán egymásra találtunk, utamat remekművek, rangos külföldi fesztiválsikerek kísérték. Az ötvenes évek végén elkezdődött lassú kádári konszolidáció, a politikai és gazdasági liberalizálódás, modernizálódás ugyanis a kulturális élet felpezsdülésével járt. A magyar művészetben fő tendencia lett a közelmúltat elemző, közérzetet megjelenítő ábrázolásmód, a művészek a történelmet az egyén erkölcsi autonómiája szemszögéből vizsgálták. Az írók, rendezők új hullámának nemzedéke ebből a nézőpontból fogalmazta meg a rendszerkritikáját, az egyén sorsába beavatkozó hatalommal való szembenállást. Újszerű vizuális formákban, személyes stílusban próbálták ábrázolni közérzetüket, a mindenkit foglalkoztató társadalmi és erkölcsi problémákat, az egyéni felelősség, a falu és város, a technokrácia és az elmaradottság kérdéseit. Makk Károly a Megszállottak, Herskó János a Párbeszéd, Fábri Zoltán a Húsz óra, Kovács András pedig a Hideg napok által tett engem e korszak meghatározó művészeti alkotásaivá.

szegenylegenyek.jpg.jpg

A korszakváltás nemzedéke az 1959-ben alapított Balázs Béla Stúdióban bontogatta szárnyait, 1963-tól kezdve pedig közülük többen is sikeresen debütáltak professzionális gyártásomban. Műveikben általában a felnőtté válás, a múlttal való szembenézés, az önreflexió, a tradíciókhoz való viszonyulás problémakörét jártam körül. Közülük Gaál István vált először ismerté, a több, mint egymillió néző által megtekintett Sodrásban című alkotása 1963-ban megújulásom jelképévé vált. Jancsó Miklós ugyanebben az évben elsőként ábrázolt Antonioni-féle modernista képekben az Oldás és kötésben, és az igazi nagy áttörést is vele értem 1965-ben a Szegénylegényekkel. Az absztrakt ábrázolásmódommal Jancsó megteremtette azt a titkos metaforikus nyelvet, mely mintegy húsz éven át politikailag izgalmassá tett, s melyen a cenzúra átsiklott, ellenben külföldön egyértleműen ezzel a stílussal azonosítottak. Szabó István szintén újat hozott rendezőként számomra, az Álmodozások kora, az Apa - Egy hit naplója, majd a Szerelmesfilm című alkotásaiban a valllomásos líraiság nyelvén, történetfilozófiai nézőpontból mutattam be az életbe durván beavatkozó történelmet. Elsősorban formai újszerűségemnek köszönhetőn részesült 1967-ben Cannes-ban  a legjobb rendezés díjában Kósa Ferenc, a vizuális lírájú Tízezer napban ugyanis az emberek tömeges szenvedését mint közösen átélt, időtlen tragédiát mindig nagytotálokban jelenítettem meg. 

atizedes.jpg.jpg

A korszak szellemiségét elsősorban tipikus beszélő műfajaim, a drámai szerkezetű vitafilm és közérzetfilm jellemezték, azonban a hatvanas években is tovább élt a kommersz hagyománya. Nagy közönségsiker lettem Keleti Márton A tizedes meg a többiek, Hintsch György A veréb is madár, és Révész György Az oroszlán ugrani készül című alkotásaként. Különösen népszerűvé tett Várkonyi Zoltán olyan nagyszabású, kosztümös-romantikus történelmi adaptációval, mint az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán és az Egri csillagok. Gertler Viktornak Az aranyembert köszönhettem, Fábri Zoltán pedig új műfajt teremtett számomra a művészi populáris A Pál utcai fiúkkal és az Isten hozta, őrnagy úrral. Persze nemcsak az eddig említett sikereimmel büszkélkedhettem a hatvanas években, hisz a közönségem imádta a Fűre lépni szabadot, a Két emelet boldogságot, a Két félidő a pokolbant, az Esős vasárnapot, a Felmegyek a miniszterhezt, a Pacsirtát, a Miért rosszak a magyar filmek?-et, A butaságom történetét, az Ezek a fiatalokat, vagy a Szemüvegeseket és ez csak pár példa volt. A magyar nép olyan színészekért rajonghatott ebben az évtizedben, mint a már jól ismert Páger Antal Törőcsik Mari, Dajka Margit, Gábor Miklós, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Márkus László, Gobbi Hilda,Tolnay Klári, Darvas Iván, vagy Psota Irén, a hatvanas években igazán sztárrá váló Kabos László, Domján Edit, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán, valamint a feltörekvő fiatalok közül Pécsi Ildikó, Bujtor István, Bálint András, és Halász Judit.

tenkeskapitanya.jpg.jpg

Amit mindenképp tudnotok kell, hogy 1969-ben Bacsó Péter rendezésében  A tanu címmel filmszalagra kerültem, de olyannyira szatírikusan ábrázoltam a Rákosi-korszakot, hogy elkészültem után, azonnal betiltottak és csak tíz évvel később mutattak be a közönségnek. Színessé válásom sem ment egyik napról a másikra, hiába volt erre már lehetőség 1949-ben, a hatvanas években még többségében fekete-fehérben láthattak a nézők. Időközben két testvérem is született a televíziónak köszönhetően, a tévéfilm és a filmsorozat. Utóbbi először 1964-ben került a képernyőre A Tenkes kapitánya címmel és tette Zenthe Ferencet országosan ismerté. Ezt követte 1966-ban a Prince, a katona Ernyei Béla, 1967-ben a Tüskevár Bánhidi László, és 1968-ban a Bors Sztankay István főszereplésével. Nem feledkezhetek el a rajzfilmsorozatokról sem, amelyeket szintén az évtized során kezdett sugározni a tévé. Elsők között volt a Gusztáv, amelyből aztán több, mint száz rész készült és a világ számos országában bemutatták, valamint az 1968-ban induló Mézga család, amely tulajdonképp az első hazai szituációs komédiának is tekinthető...

 

Forrás: http://www.filmkultura.hu/regi/1999/articles/essays/fazek.hu.html
Idézet: Csudapest/Sárosi Katalin - Ugye Te is akarod?

Címkék: magyar film története

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfilmmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr216220222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fizető Utas 2014.06.03. 15:47:09

Szórakoztató írás, de az Aranyembert (1962) Gertler Viktor rendezte, nem Várkonyi Zoltán.

iTeM23 2016.12.28. 20:36:38

Hol lehet II.világháborús magyar filmeket találni.